| CSONTJAIMBA tüzet rekesztettél, |
| tenyeredből futni eresztettél, |
| csermelyeit elsiklattad tőlem. - |
|
| Rideg legény szomorú, szép hangon, |
| síró gerlét utánozó hangon |
| valakit, de árva vagyok most is. |
|
| Magos az ég, nem tudom elérni; |
| kemény a föld, hova tudjak lenni? |
|
Ha szaladok, ha lefekszem, |
| fogaimat tördelik a kínok. |
|
| Anyám öle, de meghiúsultál! |
| nagyon régen de hatalmas voltál! |
|
Nagyon régen, nagyon régen; – |
| íze sincs már keseredett számban. |
|
| Áthajol a faág a faághoz, |
| elröpül a madár a madárhoz; |
|
hát én kihez hajolhatnék? |
| melegedni hova röpülhetnék? |
|
| Rideg legény maradjon magának, |
| válassza a szelet barátjának; |
|
így, ha néha könnye csordul, |
| lesz legalább ügyes kifogása. |
|
|
|