Őszi kérdés

Megtágul ismét a tömött
világ. Ágbogaik között
 
egyre nagyobb darabokban
 
őrzik a fák az eget.
A végtelenből jő a szél,
szárnyán madár és holt levél,
 
messze röpülnek a széllel –
 
lankad a nyári verő.
Az ablakodnál ülsz, s figyelsz,
vagy tán csak ülsz, nem is figyelsz –
 
szürke ború a szivedben,
 
hallgatod énekeit.
Volt egyszer pártod és hadad,
most itt tűnődöl egymagad –
 
ó, nem elég, ha szeretnek,
 
hogy te szeress, az a fő
Sötét-hajú, mi lesz veled,
ha majd az ősz benned temet,
 
benned alél el az élet,
 
száll a levél, a madár?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]