Rimbaud csészéjéből

Csonka szonett
Rimbaud csészéjéből vadméhek isznak:
naplopó, szárnyas dandyk, hangos korhelyek.
Afrika faistenei csak nézik őket
s arcuk, akár egy tuskó, hosszában megreped.
A vadkölyök sehol. Csak egy nadrág a házban,
s nagy tételben a csönd, az ostoros magány.
Fegyvert árul talán ma is a sivatagban?
Lángszórót, tankot, száján és hasán
okádó ágyút, mely a versnél szilajabban
üvölti, hogy minden homokszemért
ölni kell? Minden elfutó madárért?
Meddig üzletel még a szent fiú a földön
s meddig szorítja aranyát hasához,
hogy gyulladt mája örökre lehűljön?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]