Ez hát az én országom?

Ez hát az én országom?
Az én népem?
Ez, ez az ide-oda lökődő,
megfakult sokaság?
Nyaranta hinták
és hosszanti lángok
suhannak el a feje fölött,
mintha elvarázsolt
cirkuszban bámészkodna.
Ilyenkor él igazán s rendületlenül.
Ilyenkor bízná rá magát
forgószélre, futóhomokra,
légtornász tüzekre
és forró áhítatában
ilyenkor tapsol meg buzgón
még egy csörgősipkás papagájt is,
vagy bika-álarcos költőt,
ki végpusztulását jósolgatja.
Nemrég még emlékezett,
hogy kiárusított szívét
kik vették meg a zsibvásáron,
de ma már csak
csonka neveket emleget
s egymásba mosódó országokat.
Így ősz felé, mikor az eső ömlik
s a jegenyék, mint züllő Góliátok,
szemérmetlenül levetkőznek,
elhúzódik lustán
a maga felhői mögé
s délceg varjakkal őrizteti
huzatos házatáját.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]