Szilveszteri tánc

Megint egy év. Megint tizenkét
óraütés utoljára. A kristályok
tisztulnak tovább, mint a lassan
kivilágosodó szőlőszemek. Az éjféli
szél is komolyodik, de vannak, akik
foszló papírtrombiták recsegésében
befőttesüvegek celofánján
táncolnak égő gyufaszállal.
Lobog a hajuk, a kezük, a nyakkendőjük
és szerelemtelenül is ott forgatják
maguk körül az elmúlt évszakokat.
Ha tudni akarjátok: az én bandám
ropja előttetek. Nincs az ujjukon
arany, se ezüst, kemény bokájuk körül
se pönög mélabús citerahúr,
de Magyarország minden falhoz vágott
tányérja ott robban föl újra
a halántékuk mellett. Katonatánc?
hajdútánc, amit járnak? Vagy összeesküvésre
készülő szíveké? Ugyan ki tudna
még jövendölni a hajladozó gyufalángból
s a verítékből, mely a mennyezetről is
nagy cseppekben csobban alá
a pezsgőspoharakba? S ki a trombitások
dagadó nyakeréből, mely egyre kékebb?
Szigorú kék, mint a hegyek felől közeledő hajnal.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]