Megint a cukortalan, keserű teák

Megint a cukortalan, keserű teák
íze a számban. Megint a szégyené.
Megbuktam újra? Vagy csak veszítettem?
Nyitott ablakomon
fecskék röppennek be,
mintha részvétüket fejeznék ki
némán, tanúk nélkül.
Le kéne ütnöm őket is
meghosszabbított kézzel, mint azt a sok
riherongy, utcai kárörvendőt.
Lődörögnek csak és fagylaltoznak
végig a körutakon,
és szemembe vihognak pimaszul
a sétáló csípejű árnyak közül.
Sok kicsi púderes halálfej!
Ha ötször születnének a földre,
akkor se értenék meg, mi fájhat nekem.
Hiányzik hozzá öt szívük,
öt agyuk
s ötvenezer emlékük a múltból.
A Vérmezőn öt lenyakazott
pünkösdirózsa fekszik.
Senki se tudja közülük,
hogy hanyatt lökött szülőhazámra
gondolok mindig,
ha azt az öt, sorba fektetett rózsát látom.
Sebaj! táncoljanak csak vihorászva
arcom előtt, fagylalttal
vagy idomított vércsékkel jobb kezükben.
Legyen néhány nyár megint az övék.
Legyen a könnyű pipacsokkal együtt,
és a reklámként fölgyulladó planétákkal!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]