Énekek éneke

Ez itt a csípőd, a tomporod, a hátad. Páros szép melled, mint két tüzérségi állás.   Ez itt a szád, a szemed völgye, épp egy   üstökös csóva-fénye siet át rajta.   Ez itt elárulhatatlan hajad, ékesszólásra ingerel   az elgazosodott temető közelében. Nem is tudom: szeretlek-e, vagy csak   hódolok neked kalandos ujjaimmal?   Kezem egy elsötétített városban   évek múlva is rádtalálna.