A mestereim

Hol vannak, hol a mestereim?
Valamikor még hívás nélkül is megjelentek.
Jöttek a legkoraibb harangszó előtt
a kihalt udvarokon át: őrültek, költők,
alkoholista szentek, jöttek az éj mocsarai felől,
Magyarország félbetört pünkösdirózsájával a kezükben.
Volt, aki árvízzel érkezett,
volt, aki csörömpölő sínpár közül,
volt, aki sántítva, vállán bakonyi dérrel.
És én moccanatlan szájukról
olvastam le mindig az üzenetet.
Hol időzhetnek most? Hol rostokolnak?
Kivel osztják meg halálukat,
mint hadifogolytársak az egyszem krumplit?
Mintha szégyellnék már
ezt a magábaroskadt, bemocskolódott tájat
és bemocskolódott küldetésüket.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]