A járdára ejtett szőlőszemben
| Gyönyörű ősz volt az idén is, napos november, |
|
de mindenfelé csak öregek ténferegtek, |
| lassan mozogtak a verőfényben, |
|
mint kukoricát morzsoló öklök. |
| Lesütött szemmel jártam köztük a parkban, a körutakon. |
| Nem akartam, hogy lássák: az elmúlásra engem |
|
csak a te újra és újra kitavaszodó |
| A járdára ejtett szőlőszemben is azt kerestem: |
| hátha meglátom benne édes mozgalmasságod |
| az égbolttal összejátszó mosolyodat, |
|
körülpillézve sűrűn holtsárga levelekkel. |
|
|