Esztergomi töredék

Alvó kutyák feje a nehéz porban
 
s itt-ott szétszórva kövek,
 
kidöntött fák és bazilika-árnyak:
Esztergom augusztus-éji töredékei.
Hazaérni én már csak itt érek haza.
Egy harang ballag velem a dombok
 
közé némán, mintha Isten bolondja volna.
Ling-leng a diófák közt, én meg mosolygok.
Minden porszem a házam népe itt
 
s minden fűszál. A kígyó is csak annyira
fél tőlem, amennyire a teremtmények félnek
egymástól kezdet óta.
Egyszál gyufa és egyszál csillag
kivételes tüzében látom a kezem:
 
itthon van,
 
ajtót nyit nekem
s oszlatja el az örök sötétséget.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]