Jók voltunk, jók és engedelmesek

 
Jók voltunk, jók és engedelmesek,
mint a cigánymeggyel teleaggatott kisfiúk a sétatéren,
 
nem tapostuk le a gyöpöt s nem aknáztuk
 
alá a parkba kiültetett dáliákat.
 
Jók voltunk, jók és engedelmesek:
a hátbarugdosott, kósza kutyákért
 
még álmunkban is fölszisszentünk,
 
de a meghunyászkodó férfiak szemét,
 
mint egy karambol vértócsáit, kikerültük.
 
Jók voltunk, jók és engedelmesek,
láttuk Grúzia szikláit bátor napsütésben,
 
ittuk borát,
 
láttuk a hazaballagó Fekete-tengert alkonyatkor
s a száj nélkül maradt ősi isteneket
 
és bársonyos gyomorral vacsoráztunk meg csakazértis.
A tormás fartőhöz Mozart muzsikált nekünk
 
hideg csillagon állva.
 
Jók voltunk, jók és engedelmesek,
szél fújt, félrebillentek velünk az évek,
 
mint lassan forduló repülőgép egy kivilágított
 
város fölött,
 
fölcsapott hozzánk a reklámtűz s a világtűz
 
finom pernyéje,
 
a fogadásra siető tábornokok váll-lapja sárgán izzott
de mi inkább Jancsó paradicsomi nőit néztük
 
a mozivásznon
 
s a sírkeresztekre aggatott, perverz kis bugyikat
 
fogvacogva.
 
Jók voltunk, jók és engedelmesek,
sajgó orrcsontunk fölött szoknyásan
 
lépkedett át a balszerencse,
 
céljához ért velünk a múlt,
de mi még mindig egy trombitás bál emlékét
 
dédelgettük a háborúból,
mintha egy megtömött, rózsaszín zsák
 
álmodott volna helyettünk éjszakánkint.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]