Aranyvasárnap

 
Aranyvasárnap… Mit vegyek neked?
Nyitva az ég, nyitva a boltok.
 
Egy kis életet kellene még, ha lehetne,
 
tűlevél-szagút, hiszen karácsony közeledik
s néhány napos napot az esztendőből
 
és engesztelhetetlen, nagy téli esőt,
 
amely veled együtt a földbe mosna.
Amíg te éltél s a gesztenyelombokat
 
itt bókoltattad a fejem körül,
 
nem is volt halál –
S ó, az a szörnyű helycsere mit tett velem!
 
Te sehol, a halál pedig a zöld befőttes üvegek
 
homályos domborulatán is körbesétál,
 
előmászik a könyveimből,
 
mint kenyeresruhából éhes hangya,
 
jön a sötétség vele,
a düh, a szégyen,
jön a tolongó semmi a lépcsőházból,
hálóinged helyett a szemfedőd –
Úristen, most tudom csak, hogy mindenki őrült,
 
akit a halál megérint
 
és szájába kihűlt hajszálat kever –
Te is csak beszéltetsz engem
 
végig a Mártírok útján magamban,
csöpög fejemre a háztetőkről a lúgos hólé,
 
csöppre csöpp, mint az elítéltre.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]