Várakozás a tavaszban

Ide várlak ebbe az idegen faluba.
 
Harangoznak s már nyílnak
 
a törpe margaréták.
Elindulnak az első méhek is földközelben,
 
mint fáradt aranyásók.
A szádra gondolok reggel óta,
 
összeharapdálható nyakadra –
 
a tüzes fűzbokrok mögött
akkora ég kezdődik, akkora rét,
 
mire végighemperegnénk rajta, meg is halnánk.
Tél után, kórház után,
 
tudom, a bőröd is idevágyik,
 
mind a tíz ujjad idesiet,
megviselt szemed is már zöld lombbal tömné ki magát,
 
virágkoncoló, sűrű széllel.
Fülelek, hallgatózom. Újra megszeretem a vonatcsattogást
 
miattad, mint a századforduló ámokfutói.
 
Várlak, gyere! A sejtfalak átforrósodtak már
s a verebek is az első, átmelegedett porszemeket
 
kapkodják föl a földről.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]