Éjszaka, otthon

Kerek a Hold ma,
 
nem alszom éjjel,
nagy lapulevél-talpakon Zámolyra szököm haza,
 
bogár vitorlázik el a fejem fölött
 
s kutya ugat.
A vályúnk teli van megöregedett vízzel,
 
teli van árnyékommal
 
s az istálló,
 
mint egy kirámolt mauzóleum, tárva-nyitva.
Ki néz itt körül éjszakánkint?
 
s lefekvés előtt
 
ki hajtja rá a kútra a deszkaajtót?
Apám nehéz dunyhák alatt sorvad a házban,
anyám a temetőben.
 
Fejénél ott az erdő,
 
életem minden csöndje ott van.
Nagy, zajtalan ponyvákat teregetek a holdfényben szét,
hátha a halála is csak tévedés volt
és visszajön még az augusztusi fekete babot kicsépelni.
De csak egy lúd kiált föl álmában
gyászos hangon,
de csak egy siralomházi denevér
 
sodorja le a kútról
 
az üres bádogkannát.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]