Ünnepek után

Enyhe kocsmaszag
 
a száguldó földalattin
 
s karácsony ezüst rongyai a lucskos járdán.
Földig lelógó vörös sál a fiúk nyakában,
 
mintha a torkuk vérzene –
Ó, békebeli szép haldoklások hótalan harcmezőkön!
Valaki Mozartot fütyöl, fönt magasan
 
a város fölött,
 
de az is lehet, hogy csak én emlékezem
havazó, tágas ünnepekre,
 
amikor még a harangszó elé is
 
galambok fogták be magukat nagy csapatban
és suhogtak vele hosszan, amerre fújt a szél.
Ó, másnapos világ, dobhártya-emlékezés,
 
micsoda üresség fölé
nyomulna most is a zene, a hó, a megizzadt galambcsapat,
 
itt forog, itt röpdös,
 
itt hánykolódik a bőröm alatt,
mintha minden múlt, amit szerettetek és minden sajgás
 
bennem adott volna találkozót az égnek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]