Ünnep a hegyen

Ott jártam a pincék közt újra,
 
a kádak must-szagában.
Szeptember sárgába öltözött leveleit
tangóztatta a fákon a szél.
Eszembe jutott, hogy végre
 
megünnepelhetném én is az életemet
seregélyek és darazsak bandájában fönt a hegyen.
A csőszök kihaltak már,
a szüreti énekek elkorhadtak,
a bujdosó, boros poharak
a régi kezekkel együtt földre estek,
de a delejes őszök bujasága
poharakon és holtakon átbukdosva is
visszatér mindig kísérteni.
Duzzadtak a tőkén a fürtök,
 
mint egy gimnáziumi leányosztály:
 
a hosszúkás csöcsszemek szétálltak ferdén,
leültem hát eléjük melegedni egy kőre.
Odagyűlt körém minden dió és méz délutánja,
muskotályos szélütéseim minden emléke odagyűlt
s elmúlt, de édes bűneimért
magamnak újra hálát adtam.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]