Kivilágított éjszakában

Mikor a kádba beletérdelt,
mikor odahajtotta hosszú nyakát az édeni zuhany alá
s a fürdőszoba vad tigris-szerelem párájával telítődött,
hirtelen azt gondoltam: jobb lenne
kiszöknöm a hegyre,
ki a májusi virágzajlásba,
huzatos pincék közé,
hol reszketve nyújtóznak el a duzzadt szőlővesszők
és reszketve tágul a Föld orrlika is, mint fiatal csődöröké,
jobb lenne gyalogolni vagy ordítozni habosan,
ággal cserélni ki a bal karomat,
diólevéllel a szívemet,
jobb, jobb, mint végigásítozni majd egy női hangra írt operát,
melyben köszörűkövek
és fejvadász férfiak énekelnek,
de elgyöngültem és maradtam
s a csönd visszhangzó gömbjében
hallgattam fölerősödő sóhajait,
szólni nem szóltam, mint aki előre tudja már a végítéletet
s vízszintes ágyékán is úgy nyújtóztam el,
mintha görcsös motorversenyző oldalkocsisa volnék –
kivilágított éjszakában rohantam zúgó füllel,
kivilágított bogarak
robbantak szét a homlokomon.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]