A kis fenevad

Jön, jön a kis fenevad hozzám körömcipőben, jön a hídon át, idáig hallom – A lecsupaszodó Margitsziget tölgyfái fölött varjak forognak, mint a gyászkocsi kerekei – Hó készülődik, hó, írja az újság, lassan a szobámban is már megered, de ő csak jön kirügyezve, mint akit zene kísér: hanyatló, nyári délutánok dobszólója – Néger lányokat láttam így egyszer közeledni Havannában, a homokzsákokkal és a vörös dáliákkal eltorlaszolt utcán narancsot ettek, mintha a fenyegetett világ nevében tüntettek volna édes mozdulatokkal – Hogy prüszkölne a vén Bakkecske-Anakreon, ha a szélverte hídláb tövéből látná: fölötte micsoda mennyország vonul, micsoda tüntető cipőkopogás a halál ellen, gyöngéd comb-súrlódás zaja s fekete sásé.