Biztató

Csak úgy, mint a vakond a földalatti éjszakában,
csak úgy, mint a szél, mikor átsüvít a Holdon,
 
e világvégi galambházon,
csak úgy, mint a puskagolyó, mikor belebotlik
 
a testbe arcra bukva,
csak úgy, mint a rakéta, mikor a magasság szívét
 
átszakítja,
csak úgy, mint a szeretők, akik fölélik életüket
 
s nem hagynak a halálra semmit,
 
csak kabátjukat, esernyőjüket;
csak úgy, mint a pilóta, a bekeríthetetlen ég
 
fegyence, ki azért száll
 
egyre magasabbra, hogy a földet
 
múlhatatlanul megszeresse;
csak úgy, mint aki kövekről beszél folyton,
 
pedig hát nem hisz másban,
 
csak az embert megszülő földben,
 
arcán egy szerelem nyoma, akár
 
a vaspatkóé, halványulóban, eltűnőben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]