Pohárköszöntő

Macedon barátaimnak

 
Ha itthon vagytok
hadd legyek itthon-én is,
hadd legyek itthon köztetek.
A földrengések fészke most üres,
kenyeretek az asztalon,
hegyi bárányok húsa tányéromon.
Cseréljünk ruhát és dobot,
ti, sötétarcúak, sötétek, mint én,
ti, világosság szerelmesei, világosak, mint én.
Skopje tücskeit fölmorzsolta sorra a gyász
s a szakadékokba szorult hegedűk
hallgatnak három éve,
de a zöld hegyi folyók fölött
sasok szárnya ver hidat
s fanyerges öszvér cipeli föl hegyre
a Napot –
Szegény vagyok, szegények vagytok,
még elfér kezünkben a dob,
hadd legyek dobbal ékesített ikonotok,
balkáni barát s fémselyem ingem
rostjai közt
bolyongjon csak a fehér sziklapor,
a vadkecskék szaga,
a szokrátészi huzat –
Kések és bürökpoharak
vadoni árnya olvad össze mindig
a szélben megterített
asztalokon,
együnk és igyunk mégis,
keserűek és boldogok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]