Elmosódó arc

Ki akart engem kitépni innen?
Keze azóta már a tengerre néző ablakokban sütkérezik,
tapsol a hullámoknak
s fogsora kirakati tűzvész Floridában.
Már az emlékezők se emlékeznek rá,
csak mintha láttak volna erre
egy gerenda-nyakú férfit őgyelegni,
kese szemhéja lángolt,
megrágott zászlók mögül lépett elő,
szerencsétlen, kis halottak mögül.
Azt mondták róla: narancsot zabál a sírok mellett,
azt mondták róla: beköltözik a fülekbe
s krétával jelöli meg, akit bűnösnek akar látni –
ó, örök győzni tudó,
befutó lovakkal remeg azóta orrcimpája,
befutó világszépségek
medencevölgyéből
nézi a napfölkeltét,
de ostyában lenyeletett kései
gyomromban úszkálnak ma is,
köhögök át az óceánon,
vért köpök,
de az idő fölissza, mint a hamu –
Ki volt? Ki lehetett?
Ki küldte ránk
sivatag-vörös nyakkendővel?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]