Nyári dél

Miféle álom úszkál a szilvafák alatt,
 
hová a nyár taszít?
Arany csordában járnak a darazsak
 
inni a vályuig.
A pajta hűs terem, elhagyott ócska színház,
 
kellékekkel tele.
Kaszák s cséphadarók közé egy paraszt-Hamlet
 
éppen beillene.
Vakít az ól, falára lovat vés egy gyerek
 
s a lóra katonát.
Galamb-álarcban múzsa röppen a földre le
 
s elvezeti lovát.
Egyszerű nyári dél, sárgulsz akár a tök,
 
szérűkön fölpúpozva –
aranykor-végi fényed odaégeti testem
 
árnyát a kertkapukra.
Lehetne vad e föld, játéktalan, borús,
 
homok- vagy kő-világ,
s be jó, hogy mégsem az! Isten helyett rigók
 
szállnak a kerten át.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]