Váltóláz

Mi ez a váratlan tolongás?
ez a sirály-özön,
nősikoly,
óceán-zajongás?
Fák csuklanak össze,
mint napszúrást kapott férfiak.
Az előbb még
szőlőszem volt a számban,
most pedig tengeriszap.
Kezemen nyúlvér,
békanyál
s hálóing selyme szárad.
Lomb-hintóban a nyár kocsiztatja a koponyámat.
Eső ébreszt,
víz altat,
háborúra készül a test –
Gyerünk, a bátrakat is szájba rúgom,
ha butaságuk nem ereszt.
Mi ez a düh, váltóház, fordulat?
Versek robognak rajtam át, mintha tehervonat.
Szétszórva csontom,
csigolyám,
agyam.
Kezem, mint lelőtt katona fekszik
idegen ágyak lövészárkaiban –
Boldogtalan ujjak babrálnak velem,
kék éggel bekötöznek,
folyó gézével becsavarnak
s visznek a szélre fektetve,
de hova, hova?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]