A szökevény

Menni csak, menni mindig,
ottlenni mindenütt,
négy égtáj légtornásza
lengni a Hold-gyűrűn;
fuldokolni kőportól, fénytől,
elcsöppenő vértől ragyogni,
városok neon-körhintáján
ájulásig körbeforogni.
Menni csak, menni mindig,
ottlenni mindenütt,
nád-ország titkos fölgyújtója,
lesni, hogy száll a füst;
földönfutó zenét követni,
országföldúló szeretőt,
idegen lenni a szerelemben,
idegen a halál előtt.
Vendéglátóm: az éj
mindig más szélben bontson ágyat,
más égre nyisson ablakot,
más földet mutasson hazának.
Egyetlen életem elárul,
befalaz romlandó húsomba –
csapjon rám vihar kalapácsa,
hasadjak tömérdek darabra
s bárha sebekben, bárha jajban,
minden élet vérembe szálljon,
s amerre út van, elvigyen
hajón, repülőn, taligákon.
Menni csak, menni mindig,
ottlenni mindenütt
s várni vagy nem is várni:
győzelmes szökésemben
egy villám szivenüt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]