Játék a tengeren

 

I.

Bújócskáztunk a víz alatt,
gyöngyvető, bolondos halak.
Csapkodtál felém a kezeddel,
szempilla-verdeséssel.
Szerelem volt neked a tenger,
fölzaklató világ –
nyitott szemeden úsztam át,
de láttam még: utánam nézel.
 

II.

A zöld folyók mind odafolytak,
a kék folyók mind odajöttek,
s hasad lebegő szigete alatt
összefutottak, ölelőztek.
A vízbefúltakat feledték
s a szenny sodródó rakományát –
csípőd köré, mint Isten gyolcsát,
az egész tengert rátekerték.
 

III.

A föld csak emléknek maradt,
házaival, köveivel –
vékonyka hajszál volt a part,
valamelyik nő hagyta el.
A narancsvörös sátrak is,
mint a káprázat karikái,
vagy mint izzó gömb-madarak
kezdtek az időn kívül szállni.
Tisztátalan sóval a számon
a vízről énekeltem hosszan,
s mert éltél, örömömben én
a tenger arcát megcsókoltam.
 

IV.

Hullámok hab-szarvú bikái
hozták a napot közelebb.
Vállamra álltál, hogy elérd,
s mire elérted, este lett.
Halak úsztak éjjel álmodban,
ablakunkon bejött a víz –
Két melled kincs volt, gyöngy-kavics,
mire fölhoztam, fuldokoltam.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]