Behavazott lábnyomok

Délfelé nagy, barnás, lencse alakú felhők tűntek fel a Puzdra körül. Nagy komoran úsztak el mellette, volt, amelyik súrolta. Ilyenkor egy-egy komolyabb gomolyag leszakadt, foszlányaival megkapaszkodott az ülő farkas alakú szikla tájékán, és áttetsző gyökereket eregetett a jeges hasadékok közé. Ott sündörögtek, amíg pár óra alatt teljesen betakarták. Úgy látszott, odafönn újra beáll a havazás.

Nem volt ebben semmi szokatlan. Szokatlan esetleg a felhők szeszélye, amikor erre az egy hegyre esett a választásuk s a többi orom között fölényesen tovasiklottak. Máskor az ereszkedő felhő találomra körülölel egész vonulatokat, megtapad a meredélyeken, kitölti a völgy zugait; belevonja az égbe, amit elborít.

Most valamivel alázatosabban érkezett, egyszerűen ráidomult a hegyre, így kiérződött alóla annak alakja. Kissé várakozóvá tette az embert, mint egy lepel alatti szobor.

Itt lenn, a Repedő-völgy kerítései tövében liszteszsáknyi darabokban aszalódott a múlt heti hó, valamivel fönnebb a kecskeganés föld sötétlett liszteszsáknyi darabokban a hó között. A kőfejtés omladékai után a hó hirtelen fehéren összecsapott.

Szinte egyenletes távolságra egymástól mélyedések sorakoztak, akkorák voltak, mint egy-egy kincstári csajka. Félig behavazott lábnyomok voltak, alattuk a meder öblös edényeiben fojtott hangon csobogott a patak. Alagúttá fagyott a patak fölött a hó, boltja elég jól bírta az ember súlyát, amíg egy helyen aztán ijesztően döngött egyet, itt a léptek habozó topogás után meredeken bemenekülték az irtás csutakjai közé. Valaki itt járt, és megijedt.

Késő délután volt, egyenletesen sötétedett, amíg az ülő farkas alakú szikla mögött elmozdult egy felhő, szürke csóvája bekanyarodott a völgybe, helyén valamivel üresebb maradt az ég, és sárgás fényt vetett a lábnyomok peremére. Nemsokára, ahogy a hónak ez a sárgás hamva elillan a domborulatokról, egy következő, kitartóbb felhő érkezésével egyszerre beesteledik.

A gerinc felől csöndes mordulással eloldódott a szél, hirtelen lila lett a völgy, mintha lila szél seperte volna az oldalakat. A völgy torka felöl oldalvást, fehéren kúszott fölfelé a köd, amint magasabbra ért, széllökésekben sodródó varjakkal találkozott, s ugyanazok a széllökések ráterítették az erdőre. Mint egy elég nagy fátyol, ami beleakadt a föld tüskés szőrébe. Ahogy a szél kihagyott, egy pillanatig lebbenetlen maradt, aztán lassú hullámzással besüppedt a gallyak közé, odahavazott a fenyők tövére.

Egy másik felhő a gyanútlan Lóhavas felé tartott, a katlan fölött majdnem megállt, hasánál enyhén behorpadt, majd lepényhalszerű mozdulatokkal kiterjeszkedett és ráborult a három tó fennsíkjára.

Néha egy ilyen lencse alakú felhő váratlanul rátelepül egy hegyre, pár napig hull belőle csendesen a hó, közben körülötte a környéken kitavaszodik. Mégis, valahogy látszik, hogy odafönn történik valami. A felhők rojtos széle mentén a magasba merészkedő varjak a szeszélyes áramlatban minden igyekezetük ellenére hátrafelé repülnek.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]