Fülledt reggelMegálltak még a város szélén egy sarki kocsma előtt. Varga a hátsó ülések felé nyúlt, kivett egy hálót, benne öt üres sörösüveggel, kiszállt, és elindult a bejárat felé. Vargáné lehúzta a maga felén az ablakot és kikönyökölt. A bejárat körül, a kerítés mentén és a járdán is, kockás abroszokkal terített asztaloknál – reggeli után vagy reggeli helyett – sört ittak az emberek. Fülledt reggel volt. A kocsihoz legközelebb eső asztalnál vidékiesen öltözött férfi ült egy zöld kötött ruhás nővel. A férfi, miközben beszélt, a kávéscsészéjébe nézett s egyik ujja érintette a nő esti öltözékéhez választott piros táskát. Távolról talán azt lehetett volna hinni, hogy a nő faluról messze szakadt rokona a férfinak. De nem voltak rokonok:
A FÉRFI. … És esetleg megadhatnám a címemet is. A NŐ. Mit csináljak vele? Csak nem ment a szívére? A FÉRFI. Esetleg írhat majd nekem pár sort… Ha majd szüksége lenne valamire. Az ember nem tudhatja. Vagy ha meg akarna látogatni. Vagy ha… A NŐ. Nahát. Már mindjárt délelőtt van és még mindig itt ülünk valahol. Azt sem tudom, hol. Nem járok ilyen helyekre. A FÉRFI. Mégis, hátha meggondolná. A legjobb a reggeli busz, a félkilences. Negyed tízre kinn van az ember. A NŐ. Negyed tízre kinn vagyok falun. Juj, ha ezt valaki hallaná. A FÉRFI. Hova írhatom a címemet? A NŐ. Hova? Hát tessék. Ide. Erre a gyufásdobozra. A FÉRFI. Lehet, nem fog elférni rajta… A NŐ. Adok még egyet. Írja két gyufásdobozra. A FÉRFI. … Mert elég nagy betűkkel írok. A NŐ. Az a nő a kocsiból fűzi magát. Nő kocsival. Nem érdekli? A FÉRFI. Azt hiszem, nem fűz. A NŐ. De fűzi. Nekem mondja? A FÉRFI. Tessék a címem. Én tudom, jó az, ha az embernek vannak címei. Ha írhat, ha valami baja van. A NŐ. Milyen baja van? Na micsoda? A FÉRFI. Ha van egy helye, ahová elmehet. Magára van írva, hogy minden két hétben kiborul. A NŐ. Ha rám van írva, akkor jó. Ha egyszer majd kiborulok, akkor majd kimegyek. Csak azért, hogy lássam, milyen pofát vág, ha meglát. És milyen pofákat fognak vágni az egyházközség kurátorai. Faluhelyen sok a kurátor meg egyéb ilyesmi, nem? A FÉRFI. Róluk ne beszéljünk. A NŐ. Maga véletlenül nem kurátor? Fogadjunk, maga se egyéb, mint egy kurátor. A FÉRFI. Én be vagyok oltva az ilyen szövegekkel szemben. Én tudom a magamét. Én tudom, mit vegyek komolyan… A NŐ. Nem kötelező meghallgatni. Maga mit gondol, én mikor unatkozom: amikor maga beszél vagy amikor én hallgatok? De nem is ezt akartam kérdezni. Mit gondol, ha holnap találkoznánk, megismerném-e? A FÉRFI. Biztos. A NŐ. Ez rendes volt. Ezt szeretem. Tényleg, lehet, egyszer kimegyek. Egyszer kiborulok falun is. Milyenek ott a viszonyok? A FÉRFI. Őszinte leszek. Van egy tornác, egy kis szőlőlugas. Nem utolsó dolog ott egy terített asztal mellett elüldögélni. Egyszerű falusi reggeli: tej, tojás, füstölt sonka… A NŐ. Ez komoly? Maga meg akar engem hízlalni. Tönkre akarja tenni az alakomat. Most jut eszembe, álmos vagyok. A FÉRFI. Elférne magán pár kiló, pár napi pihenés… Anyám tyúkot is vágna. A NŐ. … Anyám tyúkja… Él az édesanyja? Könyörgöm, igyunk valamit az egészségére.
Varga most előjött a kocsmából. De az üvegek nem voltak nála. Odament a kocsihoz és megérintette Vargáné karját. – Adj csak még egy ötöst. Csak lengyel sörük van. – Akkor vegyél csak négy üveggel – mondta Vargáné és nem nézett Vargára. – Ötöt veszek. Hozzá fogok nyúlni a benzinpénzhez – mondta Varga és visszament a kocsmába.
A NŐ. Az autós férfi megnézett engem. A FÉRFI. Kérek szépen egy fél konyakot. A NŐ. Hohó! Hát egyedül iszom az édesanyja egészségére? A FÉRFI. Akkor két fél konyakot. Jöjjön csak a fél konyak. Mondom, eléggé be vagyok oltva az ilyen vad szövegek ellen. Sokáig bírom. Na, szóval tudja, hogy érzi magát az ember, ha jó levegőt szív és rendes ételeket eszik? A NŐ. Nem egészen értem, hogy is kezdtünk mi el magázódni. Ez nekem komplikált. A FÉRFI. Egészségére. A NŐ. Mégis, hogy is van ez? A FÉRFI. Kezit csókolom. Most nem tudom másként. A NŐ. Reggelre nem tudsz tegezni. Szóval nappal már nem. De jó levegőt szívsz és rendes ételeket eszel. Bravó. A FÉRFI. Én megadom a tisztességet az embernek. Főleg ilyenkor… Egyébként tudja, hogy apám élete végéig magázta anyámat? A NŐ. Jaj de szép. Szüleid a falvédőn magázódtak. A FÉRFI. Ezt is ismerem, a falvédővel. Ismerem a mesét elejétől végig. Én be vagyok oltva a legvadabb dolgok ellen, engem nehéz dolog…
Varga most kijövet elhaladt a férfi és a nő asztala előtt. Kezében volt a háló az öt üveg lengyel sörrel. Kinyitotta a csomagtartót s az üvegeket úgy hálóstól beleállította egy lefektetett gumiabroncs közepébe. – Na, tűnjünk el innen. Kezd meleg lenni – mondta. – Várj még egy kicsit – mondta Vargáné. Varga kinyitotta a kocsiajtót, és mielőtt beült volna a volán mellé, még körülnézett. – Ja. Na húzd csak fel azt az ablakot. – Becsapta az ajtót, begyújtotta a motort. – Majd megállunk még valahol. Egy más helyen, egy másik terasz előtt. Egy másik asztal előtt. De lehetőleg árnyékban. Ott aztán… A NŐ. És ezekre a gyufásdobozokra is mind ráírhatod a címedet, mind az egészre. – Hallottad, mit mondtam? – kérdezte Varga, miközben a kocsival megfordult és elindultak a városból kivezető úton. – Mesélj valamit – mondta Vargáné. |