Áni Máni boltba megy

Áni Máni venni ment, minden neve vele ment, egy egész regiment. Legelöl ment – hü, de vicc! – három bohóc: Ic, Mic, Fic. Utánuk két primadonna sétafikált: Ani, Anna. Majd egy mágus, Ánesz Mánesz, aki mindenkit lóvá tesz, s nemcsak lóvá, vasalóvá, olló, holló és Zuglóvá. Majd egy mosoly és grimaszka- idomár ment: Ancsa, Pancsa, s két cicája: Ancsur, Pancsur, s ebdolmányban Pindur Pandur, s végül, de láthatatlanul, egy igazi ünnepi nyúl. S ja, de nem szabad kifigurázni, elöl és hátul a Fáni. Áni Máni csak nevetett, s vezette a seregletet, s mindenki odalett, aki nézte a menetet. A rendőr majd hasraesett, összevissza integetett, a füttyös sípja berekedt, berekedt és megrepedt. Az újságos szava elakadt, tátogott, mint a halak, minden újságja megmaradt. Az ószeres úgy meglepődött, elejtette a sok göncöt, a virágárus belepiroslott az izgalomba, mint a csokrok. A képárus meg úgy elképedett, hogy megvették a képe helyett. S mindenki egyet kérdezett a rendőr, a virágárus, az ószeres, meg az újságos, a bekeretezett képárus: – Hát ez hogy lehet?! Hogyan fér el kérem szépen egy kabátban, egy nadrágban, egy sapkában, két zokniban, nadrágszárban, két cipőben, épp egy párban, hogyan fér el, kérem szépen egy gyerekben ennyi egy gyerek?! Áni Máni csak nevetett, s vezette a menetet, s még kényesebben lépkedett. Mert lehet-e gyereknek fontosabb dolga, minthogy elmenjen a boltba, a boltba, a boltba, a boltba,a boltba, a boltba!