Szitakötő, mit kötsz

Szitakötő, mit kötsz, fényszitát, míg bukdosol, röpködsz, réten át? Mintha báli jégen siklanál, át a nyári légen táncikálsz, fűszáltól fűszálig vonalat húzol, alig látszi- fonalat, fényeid befűzöd sás közé, sás közé és fűzöld nyár közé, torzsra, nádbugára hurkolod, zsenge ágbogára húrolod. Csupa zöldláng-fullánk, játszi férc minden, ahol munkálsz nyárlidérc. Szitád, ha elkészült felibe, likjait befűzöd semmibe, s ha elunod azt a limlomot, holdszegre akasztod, lógjon ott. Aki azt eléri – bár gyerek – lesz egyszerre férfi, s földöreg. Telet foghat véle, meg nyarat, foghat mindenféle madarat: Földre, ha borítja, az az ég. Égre, ha borítja, az a föld.