A holdról

A hold – macska volt. Kell erre bizonyosság? Hiszen még most is megugatják a kutyák és a kutyuskák. Ha ott ül kevélyen az ágak hegyében, vagy: hátával sarlóz a kémény tövében, vagy: gebeszkedik a lombok begyében; hát még, amikor puhán   – macskatalpon – átsettenkedik a holdfény a szobán, vagy az udvarokon a hold-világa. Futnak is a kutyák, s a kutyuskák az inaló holdfény nyomába. S így lehetett, hogy egyszer fölfutott az égigérő fára, az éjre, hiszen mi mások lennének a vöröslő csillagok, mint megvarasodott macskaköröm-nyomok, miket körbeforrt az éjszaka fekete háncsa. Ezért a kutyák dühösen: Vau, Vau! S a hold nyűgösen: Nyau, Nyau! Azaz nem is szól, csak összegömbölyödik szerényen, és mosolyog, mosolyog az egészen.