Csodák és csudák

Julian Tuwim után, szabadon

Egyszer júliusban

kéken havazott,

ebcsivitelésre

madár ugatott.

Füvek kék tavára

tehéncsorda szállt,

sárga égen zöld nap

kék dalt kóricált.

Virágok torkába

lepke fészkezett,

s mindez még egy percig

se történhetett.

Félig leeresztett

szempillámon át

néztem, ámuldoztam:

De csuda világ.

De hogy kinyitottam

szemem, a csoda

eltűnt, s minden szürke

lett és mostoha.

Minden fény s varázslat

köd lett, s jeltelen…

De azóta gyakran

behunyom szemem.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]