Érdi Betlehem
Nagy csönd van, a csend is elült. |
Anyaméh, mély barlang a föld, |
– perc percre – fényév cseppkövek |
növesztik földig fényüket. |
|
Hold sárga szalmát terít, |
|
Körmét házacskák: tehenek |
fújják. Füstnyelvük meleg. |
Jégcsontú, vén kút, letérdepelve |
hajol fölébe, hogy lehelje. |
|
Patás, de azért illedelmet |
tudó szél farkával legyezget. |
De boldog és így meg nem állja: |
|
József ünnepélyes, komoly. |
Haján pöndör fény, gyalu- |
forgácsa, fehér, napszagú. |
|
Három felől, rojtos talppal |
egy szerecsen bodzabokor. |
|
Bodza tenyerén gyöngyöket, |
akác nyakláncot, fürtöset, |
nyarat hoz az inge alatt. |
|
Nyarat hoztunk, gyöngyöt, virágot, |
takard be kezeddel a világot!” |
|
|
|