Barátok nevenapja
kinek koszorú vala neve, István |
mindíg valami katonasír felé, |
ágyába lefekszik, mi keltjük föl, |
|
kinek egészség vala neve, Bálint, |
éjjele érő meggy, a nappala |
epesárga, borfény az alkonya, |
kézben táskát, zsebében tejjegyet, |
fönt fejet, mely hasítható, |
|
kinek férfiasság vala neve, András |
kipárnázható vele egy lányszoba, |
maga a kép, a szék, a zongora, |
nemcsak a földje, mennyezete is |
fogad haránt, függőn, vízszintesen, |
minden súlytalan összeimbolyog, |
itt kezdjük el az összeesküvést, |
|
kinek örökségelnyerő vala neve, Ervin, |
mosott selyemharisnya-szerelem, |
ha megszárad se érte-szerelem, |
se szelíd állat, ha már fűevő |
lett a ragadozó, mert elveszett, |
mert elhagyott a tiszta szerelem, |
betlehemi jászolban iszunk, |
ha nincs szobánk, hazánk, se városunk, |
|
kinek somfa vala neve, Kornél, |
aszály idején még bőségesebb, |
számüzi magát, él, hova nem ér |
tenger, haza, kiáltvány, sárga szesz, |
nő, gyerek, föld, meg minden amiért |
sarjad az ember és foszlani kezd, |
ő nem akarja, csak elvégzi ezt, |
mert számüzöttnek szülte meg az anyja, |
ne takarjuk ki álmából, remeg, |
szűznek képzeli magát kitakarva, |
|
kinek koszorú vala nevem, István, |
István magyar király, segíts, |
hogy senki ne pusztítasson el közűlünk, |
se maga, se más keze által, |
érleld erényeinket, mint a bort, |
gyomláld ki hibáinkat, mint a konkolyt, |
még akkor is, ha szebb virága, |
engedd ifjuságunkat túlélni, |
Szent István, magyarok királya, |
|
|
|